Pár mozaikszerű benyomás a koncertről, a teljességre való törekvés abszolút hiánya mellett:

 

Lúdbőröztető élmény volt a Marsbéli krónikákat élőben hallanom. Annyiszor hallgattam már, hogy számomra furcsák voltak a kis betoldások. Bár szépek voltak, nem lett volna hiányérzetem, ha ezek kimaradtak volna.

 

Zseniálisan oldották meg Vili szereplését. Szívszorító volt látni azt a gyermeki örömtől sugárzó, szép férfit a vetítővásznon és tudni hiányát.

 

Nagy öröm volt látni, Feri mennyire boldog a dobok mögött. Viszont Laci végig nagyon feszültnek, rosszkedvűnek tűnt, remélem nem így volt csak én láttam ezt rosszul.

 

Aztán Jata szegény meg már vagy 10 perce színpadon volt, de jó sokáig elfelejtették bekonferálni ...

 

Amennyire emlékszem, a két hiányzó basszusgitáros meg sem lett említve. Kár ezért. Szendőfi remek zenész, mestere a hangszerének - de nem a Solaris zenei világának.  Balázs bármilyen remekül is játszotta el a szólamokat, nem volt - nem is lehetett - szerves része ezeknek a zenéknek. Nekem hiányzott Tamás pimaszul vidám és Gábor arisztokratikusan elegáns játéka. 

 

Aztán túl hirtelen lett vége a műsornak, mintha páran még zenélni indultak volna, míg a többiek lementek a színpadról.

 

Félreértés ne essék, nem hibaként említem a fentieket! Az egész előadásnak volt valami suta iskolabálos bája, Robi annyira izgult, hogy kapkodva szedte a levegőt, elakadt a szava néhányszor.

 

Én egy jó darabig minden héten elmennék és végighallhatnám ezt a műsort, ha lehetne.