Tájegységek és az állatfajtáktól függően Szent Mihály (szeptember 29.), Vendel (október 20.), Dömötör napja - október 26. is az állatbehajtás, állatvásárok, mulatságok jeles napja.
Dömötört törökűzőnek is nevezték, mivel a törökök a hideg beállta után, Dömötör napjától beszüntették a harcot.
Dömötörön van az idő,
Nincsen a tarlón mező.
Sírnak, rínak a bárányok,
Szomorkodnak a juhászok.
A juhászújév kezdetét, a juhászok elszámolását bezáró mulatságot sok néven nevezték, juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, juhdérmációnak, dömötörözésnek... Gyakran egy álló hétig tartott a mulatság, amit dömötörhétnek neveztek.
A „Dömötör juhászt táncoltat”, lehet mulatozni, de az elveszett jószág miatt „megtáncoltatott” juhászra is utal. A szólás azt is jelezte, hogy ilyenkor már nem lehet hosszan a szabadban lenni, mert kilel a hideg. A népi megfigyelés szerint, Dömötör-napi hideg szél (Hideg szél, hideg tél) kemény telet hoz.
*
A RÓKA MEG A FARKAS A LAKODALOMBAN
Egyszer lakodalom volt a faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba.
- Menjünk - azt mondja a farkas -, de attól félek, hogy megbánjuk.
- Ne félj semmit, csak gyere velem!
Bementek az udvarba. A vendégek mind bent ültek a szobában. Azt mondja a róka:
- Te csak húzódj meg itt, farkas koma, s szimatold ki, hogy hova menjünk.
A róka bement a tornácra. Gondolja magában: ,,Előbb bemegyek a kamrába!"
Megnyitja a kamraajtót, hát látja, hogy nincs ott senki, s ott a sok bor meg a sok pálinka, a
sok sütemény. Volt ott sok kürtőskalács, pánkó (más néven fánk), minden. Gondolja a róka:,,Ide jó lesz behúzódni!"
Hívja a farkas komáját is. Akkor veszi észre a róka, hogy van egy jó fazék töltött káposzta is.
Gondolja magában:,, Ezt lesz jó megkóstolni legelőbb!"
Nekiestek a káposztának, s eszik. Aztán ették a kalácsot, a kürtőst, a pánkót. Azt mondja a farkas:
- Hallod-e róka koma, jó lenne valamit inni is.
Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Hát mikor már sokat ittak, berúgtak, nekikezdtek dudorászni. Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, ha be is volt rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, hogy ott ki tudjon bújni, ha veszedelembe jut.
Benn a vendégek a levest megették. Megy a szakácsné, hogy tálalja a káposztát. Szinte meghalt ijedtében, mikor benyit a kamrába. Szalad be a vendégekhez, hogy milyen nagy baj van. Azok nem akartak neki hinni, de mégis egypáran kimentek. Mire kimentek, a róka már kibújt a lyukon, s elfutott, de a farkast úgy elverték, hogy csak úgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából.
A róka szaladt, szaladt, éppen a faluvégre, lefeküdt egy csomó pozdorjára, s elaludt. Egyszer arra ébred, hogy nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az. Hát a komája volt. De alig tudott menni, úgy helyben hagyták.
Könyörög a farkas a rókának, hogy vegye fel a hátára.
- Hogy vegyelek fel, mikor az én csontom, ládd, kívül lóg a bőrömön - azzal rámutatott a pozdorjára -, vegyél inkább te fel, s vigyél.
A bolond farkasnak csak ennyi esze volt, hogy felvette. Elindult, s vitte a hátán. A róka csak vigyorgott magában. Elkezdte mondogatni:
- Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.
Azt mondja a farkas:
- Mit pusmogsz te, róka koma?
- Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen viszen vertet, veretlen viszen vertet.
- Na, jól van, azt hittem, hogy egyebet beszélsz.
A róka megint csak elkezdi:
- Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.
A farkas most már megértette, hogy mit mond a róka, de már akkor jó messzire elvitte. Megharagudott, ledobta a hátáról. A róka nekiiramodott s hazaszaladt. Ha a róka el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
