Sík Sándor

 

Győzöd-e még?

 

Cudar felhők gomolyognak, 
Elkormozzák az eget. 
Jeges eső fenyeget. 
Esztendeim komolyodnak.

Komolyodnak, feketednek, 
Fogy a piros, fogy a kék, 
Öreg legény, van-e még 
Olajod a kerekeknek?

Győzöd-e még ezt a beste, 
Ördöghasból kivágott 
Haramia világot 
Megáldani minden este!

Meddig győzöd egymagadban: 
Emberesre mosdani 
Képedet a mostani 
Szennyektől a csepp patakban,

Az imádság patakában! 
Az sem a szép régi már: 
Zavaros is, el-eláll, 
(Dögöt görget mostanában).

Meddig győzöd türelemmel 
Az Úristen türelmét? 
Futja-e még kis elméd, 
Hogy az ember mégis ember!

Hinnél-e a Hitetőnek? 
Avagy állod: az a jó, 
Amit az Isten kiró 
Akkordmunkát az időnek?

Érted-e még, hogy nem érted 
Ami nem is értelem, - 
De ami van idelenn, 
Mégsincs másért, csak teérted!

(1942. augusztus)