Azt hiszem, ezt teszi a nemzedéknyi különbség: az én szüleim meg voltak győződve, még én is úgy hagyom majd el az árnyékvilágot, hogy "az" lesz. Pont fordítva működtek, mint a tieid, az iskolát hagyták érvényesülni, ők meg hallgattak otthon. 90-ben őrjöngve veszekedtem velük emiatt, de ma már értem. Az egyes nevelés még mindig jobb, mint a kettős, legalább egy az egyben lehet mindent megkérdőjelezni, ha eljön az ideje. Ráadásul nekem szerencsém volt, a középiskolában elképesztően egészséges szellem uralkodott - nem "reakciós", hanem "bázisdemokratikus" -, így nem lepett meg nagyon, amikor valódi demokrácia lett. Más kérdés, hogy most szenvedek, mint a kutya. :-)