Ritka, de most hozzászólhatnékom van. :)
Nem tudom, tudták-e az utazók: nagyjából akkortól az osztrák vámos szinte mindig átszólt a magyar oldalra a forródróton, ha "medvecetli"-t * bélyegeztettek nála. Így a két határ között fondorlatosan kalaptartó alá rejtett éppen aktuális kurrens osztrák áru gyári számát is már akkor tudta a finánc, mielőtt még rákérdezett volna hogy van-e valami vámköteles holmi a családnál.
Szóval az, hogy valami átcsúszott, leggyakrabban azért volt, mert ha nem csúszik át, akkor a finánc fél vagy másfél órát tölt az írógép mögött (vámkezel vagy lefoglal), és azt igazából rühellte mindenki.

Egyébként - ha már elkezdtem -, a leghihetetlenebb dolog amit láttam, egy lengyel kispolszki volt. Egy középkorú pár utazott vele, átlagemberek, semmi különös. Egy hiba volt: az tökéletesen üres csomagtartó.
Annyira ügyesek voltak, hogy csak a hátsó ülés letapogatása közben ütött be a katasztrófa. A finánc véletlenül egészen kicsit meglökte a vezetőülést a lábával, amitől az a háttámla közepén eltört.
Kiderült, az autó belseje kamu volt, az első és hátsó ülések az akkoriban szokásos lengyel piaci árukból voltak felépítve, egészen a padlótól. Szépen megformálva, ráhúzva a huzat és pár pokróc. Az ajtók is kitömve, ablakemelő kiszerelve.
Esküszöm, a kocsi mellé kipakolt kupac nagyobbnak nézett ki, mint maga az autó.


*mwst visszaigénylő cetli