Az itteni Komáromban laktunk és dolgoztunk egy évig, gyakran mentünk át napi cikkekért is, mert itt még nem volt sem áruház, sem olyan választék. Csodás babakocsink úgy került haza, hogy a kolléganőm apja odaát színész volt és este későn gyalog átsétáltak vele, persze gyerek nélkül...

(Ezt is lehet, hogy elmeséltem.)

Később már Pestről mentünk át kocsival és vettünk egy gyerekbiciklit. A fiúnk azzal jött, mi pedig tisztes távolságra kocsival követtük. Egyszer csak azt látjuk, hogy az összes cseh vámos a gyerek és a bicikli körül állnak és nevetnek, problémáznak.

Bent a WC-ben a gyerek elmondta nekem, hogy nem akarják átengedni, mert hiába lett a Duna-parton összesározva az új kerékpár, hogy réginek látszódjon, azon nevettek, hogy hónapok óta nem volt eső, tehát rájöttek a turpisságra. Azután valahogy mégis átengedték a biciklivel együtt, de ez elég nagy trauma volt szegénynek.