Azért erre még én is emlékszem a csehszlovák-magyar határról. Felvettük a legvacakabb cipőnket, elmentünk vonattal Komáromba (nem tudom, mondtam-e, hogy vasutasgyerekként annyit vonatoztam, hogy utána 25 évig vonata nézni alig bírtam), és átsétáltunk a hídon. Vettünk mindenkinek új cipőt, a régi a kukában landolt, majd megebédeltünk, szülők ittak egy sört, mi egy Kofolát, és hazasétáltunk. A vámosok persze miszlikbe szedtek minket, de -bár nyilvánvaló volt a dolog- azért a lábunkról nem vették le a cipőt. Viszont a szatyorban szigorúan 10 deka sajt, egy adag halsaláta és egy sör volt a megengedett, afelett jött a kobzás. Apám egyszer rendes, alapos 1,5 órás motozáson-kihallgatáson is átesett, de az már másik sztori.