Az irodalomtörténeti tények szerint a nővérek három sikeres regénye egyazon évben jelent meg, egy-egy hónap eltéréssel, és mindhárom sikeres lett. Az apjuk, Patrick anglikán pap volt, és egy fivérük is született, Bramwell. Volt még két másik lány is, de ők meghaltak, alighanem egy lowoodi árvaház jellegű intézmény üdvös hatására.

Nos, a nagytiszteletű úrnak volt egy segédlelkésze, Arthur Bell Nichols. Ő megkérte Charlotte kezért, de a zord atya nem adta, legalábbis jó darabig nem adta. Aztán megjelentek a regények, rá egy hónapra meghalt Bramwell. Aztán egy-egy hónap különbséggel Emily és Anne. Mindhárman azonos tünetek között, hányinger, gyomorfájdalom, szürke arcbőr, gyengeség. Boncolás nem volt. Aztán Patrick megenyhült, és Charlotte férjhez mehetett. Rá egy hónapra a kedves pap is meghalt, azonos tünetek között. Charlotte szerencsésebb volt, ő még egy évig élt, és négy hónapos terhes volt, amikor meghalt. A szerzői jogdíjakat természetesen a bánatos özvegy örökölte. Fel is mondott azonnal, vett egy telket, egy vidéki házat, és minden angol úriember álmát megvalósítva, a jómódú vidéki gazdálkodó életét élte, Elfogyasztott még három feleséget, és közmegbecsüléstől övezve halt meg 88 éves korában.

Egy olyan vegyész, aki a XIX. századi mérgekre specializálta magát, enyhén szólva is gyanúsnak találta ezeket a körülményeket.

Ami engem illet, Bramwell sajna nagyon szerette az itókát, és nem idegenkedett az ópiumtól sem, az ő halálát ez magyarázhatja. Ráadásul szerintem a sorrend sem stimmel. Ajánlatos lett volna elsőnek Patrick nagytiszteletű urat kiiktatni, már csak azért is, mert ezek a lányok egyre gyakrabban járnak Londonba, a kiadójukkal tárgyalni. Mi van, ha valaki lecsap rájuk? Ráadásul, ha a feleség él, akkor további sikeres regényeket írhat, pedig az ő művei, ha nem is arany, de legalábbis ezüstbányák. Ennek ellenére meg kell hagyni, a gyors egymásutánban történt elhalálozás elég gyanús.