Gratulálok, megtaláltad az utolsó embert az országban, aki betojik attól, hogy hívod a tévéseket. :-)

Tizenéves történet. Az egyik kollégám felhívta a Hivatalt, valami rém fontos ügyben keresett nyilatkozót. (Akkoriban még volt ilyen, betelefonáltál egy hivatalba, kapcsolták, elmondta, letetted. Ma sajtóosztályok vannak, népesebbek, mint maga a Hivatal, és kizárólag írásban, enigmatikus közlemények útján kommunikálnak, átlag harmincnapos átfutással, mintha ebadót akarnál intézni.)

- Jó napot kívánok, F. Zs. vagyok a Nagyonfontos Újságtól, és államtitkár úrral szeretnék beszélni.

- Én vagyok az, és a megtiszteltetéstől mindjárt levizelem a lábamat.