És akkor ehhez kapcsolódóan:

(ezt a Facebookról oroztam :o) )

 

Továbbgondolni Bradburyt

 

A továbbgondolt novella pedig Ray Bradbury Éjszakai hívások c. novellája.

Olvassátok el, nagyon jó! 

Ez a novella A villamostestet énekelem c. Bradbury-kötetben jelent meg.

A novella összefoglalója:

Éjszakai hívások

A Marson élő telepeseket visszarendelték az anyabolygóra, mert atomháború tört ki a Földön.
Emil Barton lekéste az utolsó űrhajót is.
Ennek már 60 éve, 2097. július 20-án tölti be a férfi a 80 életévét.
Fiatalon – unalmában – felvételeket készített, s rejtett el a marsi kolónia ezernyi városában, hogy később legyen kivel beszélgetnie. Hangokat, szagokat komponált a magány ellen.
Egy idő után átprogramozta a rendszert, hogy csak nyolcvan éves kora után legyen ismét működőképes.
Eljött ez az idő is. A néma telefon újra megszólal, s az évtizedek óta feledésbe szunnyadó hívások újra megindulnak.
80 évesen már nem vágyik arra, hogy önmagával társalogjék…
A hangagyak a Mars 200 városában működőképesek még, ezek megsemmisítését tűzte ki célul az aggastyán.
A saját múltja maga alá temeti.
A Mars robotlakossága a csatornák vizében rozsdásodik, ő parancsolta a teremtményeit az algák közé.
Egy űrhajó parancsnoka jelentkezik be váratlanul, s az űrrobinson elindul a leszállópálya felé.