A fehér izabellából ennyi maradt mutatónak. A levelei kerekdedek,ez a legfőbb jellemzője. Az íze tipikusan izabellás,a fehér jóval édesebb a kéknél és persze a fürtjei is nagyobbak ettől az elbújt példánytól,amely csak azért maradt meg,mert az asszony nem vette észre.

Sokáig kutatam,leirásokat kerestem a neten és könyvekben,de semmi érdemlegeset nem leltem. Azt hittem,hogy helyi érdekesség mignem 2011- ben Erdélyben jártam és bizony a falusi udvarok lugasai nagyrészt ebből a fajtából álltak.

Szeptember közepére már szüretelhető,bőven terem és kiegyensúlyozottan.

A rózsaszínűről már csak jövőre lessz kép,hacsak valamelyik barátom nem hagyott mutatóba a tőkéjén egy pár fürtöt. Szüretkor,ha rögtön préselik kellemes fefér bort lesz belőle.Két - három nap áztatás után viszont nevéhez illő színű a bora. A levele nagyon hasonlit a kék fajtához.

Az általam szagosnak nevezett fajta érdekessége a kékkel szemben,hogy már messziről érezni az illatát,a fürtjei kicsik a levelei pedig a fent említett két fajta jegyeit viselik és nem a kékét