Hát te mondasz olyant, hogy a büntetőjog nevelő célú. Gondolom, akkor erről mégsem a péket kéne megkérdeni, hanem aki használja.

Az eredeti állításom szerint az államnak megvan a jogosultsága, hogy felnőtteket neveljen. A nevelés része a büntetés, része az oktatás, és része  a jutalmazás is. Az állam mindezeket a lehetőségeket kihasználja a felnőttek nevelésére. Már amikor a gyanúsítottat beidézik, és bevezetik a tárgyalásra, akkor elkezdik nevelni. Álljon fel, üljön le, ne beszéljen, most beszéljen, ne úgy beszéljen. A büntetés alatt meg egy szoros napirend szerint kell élnie, ami szintén tipikusan nevelés, és ha ehhez hozzászokik, már csak ettől is sokat fejlődik az elítélt. A jó magaviselet esetére a feltételes próbaidőre bocsájtást szintén nehéz másként értelmezni, mint nevelést. Ugyancsak nevelés, ha a rendőr szóbeli figyelmeztetésben részesíti a közúti szabálysértőket, ugyanis se a rendőrnek, sem másnak ebből más előnye nem származik, sőt ha a figyelmeztetés eléri célját, akkor további pénzbüntetéstől esik el az állam. De az állam jutalmaz is, csak úgy szórja az állami kitüntetéseket, megmutatva az állampolgároknak, hogy milyen tevékenység, milyen viselkedés szolgálhat mintául. Ezekről egyébként akár egy péket is megkérdezhetsz, mert nem túl bonyolult állítás. Nem tudom számodra mi okozza a megértésbeli nehézséget.