Távol álljon tőlem, hogy megbántsalak, de, bár nem igazán vártam sokat, a meglévő kettő nap mellé még kettőt biztos szívesen vettem volna, és akkor azt mondhatnám, hogy igen, valamelyest megismertem Milánót. Inkább maradt bennem hiányérzet, mint "jajj de jó, hogy végre elmehetek innen" érzés. Persze nem vitatom, hogy C.Terre sokkal szebb a maga nemében, de szerencsére ma már annyi lehetőségünk van látni az adott helyek lehetőségeit, hogy sejthetted, hogy Milánó nem fog bejönni neked. Inkább mentetek volna Genovába, azt hiszem az sokkal jobban tetszett volna.  Én ritkán jövök haza csalódottan, mert sikerül többnyire azt kapni, amit vártam. Ha nem, akkor az inkább pozitív csalódás, pl. Nápolyban, Milánóban, Genovában..., és legfőként Firenzében. Több olyan emberrel is találkoztam, aki valami csodát várt Firenzétől, mert nem tudta, hogy a csodáknak valahol a tudatunkban és a szívünkben kell előbb lenniük, aztán jöhet a látvány. Én magam is csalódott voltam elsőre, ma meg...., hát biztos felment a vérnyomásom az emlékekre! Na Nápolytól azért nem megy fel, de nem is gondolok rá úgy, hogy felesleges volt odamenni.