Nem csak nekem, de mindenkinek felelőssége, hogy milyen lesz a világ,...
Ez valójában nem válasz a kérdésre, ugyanis egy sor újabbat vet fel.
Az utódokat elsőre hagyjuk, csak bonyolítják a képet. A drogossal kapcsolatban az a gond, hogy az alkalmi fogyasztás semmilyen komoly kárt nem okoz, a függőség határát pedig csak önkényesen lehet meghúzni. A másik gond a különféle káros anyagok durván eltérő megítélése.
Tehát ne hivatkozz arra, hogy miért is akarom mások jogát csorbítani.
Erre az adekvát válasz az lenne, hogy "te pedig ne mondd meg nekem, hogy mire hivatkozzak" Ezzel nem a vitát akarom eldurvítani, csak azt mutatom meg, hogy ez mennyire nem jó érv.
Nem mások jogát akarom csorbítani, sőt éppen hogy azt szeretném, hogy ezek az egyébként élőhalottá váló emberek olyan emberek maradhassanak.
Vagyis te megmondod, hogy milyen emberek legyenek, az önmaguk feletti rendelkezés jogát ezzel explicite elvonod, ami még maximális jószándék mellett is gáz. Merthogy ezzel joga van olyannak lenni, amilyennek te akarod.
Drogosként te valamiféle végstádiumos félholtat tételezel fel, holott a többség nem ilyen, és az egész drogellenes küzdelem reális célja az lehet, hogy senki ne is jusson el erre a szintre, és bárki segítséget kaphasson ehhez. Hogy ma a lejtőn nincs megállás, az nem elsősorban a drog miatt van, hanem annak kriminalizálása miatt, ami a rászorulót elvágja a segítségtől. Az alkoholt és a dohányt sem tiltják (ma már) be sehol azért, hogy senkiből ne legyen alkoholista vagy nikotinfüggő.
Ha elkezdesz megtiltani mindent, ami árt, az emberek egyre hosszabb ideig fognak egyre sivárabb életet élni. Nagy perspektíva.
Itt már nem a drogról van szó, hanem arról, hogy a népboldogítók egy-egy cél elérésekor nem állnak le, hanem újabbat keresnek, aztán ész nélkül betiltanak mindent, ami szerintük árt, a drogokkal kapcsolatos "eredményeket" már példaként lobogtatva. A végén már sült kolbászt sem ehetsz kenyérrel, mert az egy szénhidrát- és koleszterinbomba. ("kutatót" is találsz, aki bebizonyítja, hogy függőséget okoz)
A káros szenvedélyek eredendően a társadalmi rendszer betegségének kivetülései
Ja, csakhogy a betegségek esetén a gyógyítás alapja az orvos és beteg együttműködése, kényszergyógykezelés egy kivételes eljárás, te pedig ebből csinálsz alapértelmezettet. Ráadásul deklaráltan a tünet kezelésére fókuszálsz az okok helyett. Kudarc beépítve.