Kicsit átfogóbban kell értelmezni a kérdést. Van jó néhány káros anyag, amelynek fogyasztása káros, és amely anyagok fogyasztása sokkal kellemesebb hellyé tenné a bolygónkat. Tehát ez a harc nem lehet kérdés, de a lehetőségek nem egyformák, mivel ezek a káros szokások olyan szenvedélyekké válnak, ami miatt igen nagy a ragaszkodása hozzájuk a szokások rabjainak. Nem kisebb a ragaszkodása a jövedelmükhöz  e káros anyagok termelőinek, terjesztőinek. És amíg a szenvedélyek rabjai elsősorban magukat ölik (ami legalább olyan drámai a környezetükre nézve is), addig a termelők, és terjesztők másokat.

Most a marihuána legalizálása kapcsán megismétlődni látszik a történelem, ami az ópiumháborúba torkollott. Az un. fejlett országok azért indítottak háborút Kína ellen, mert az betiltotta, hogy a fejlett államok ópiumot forgalmazzanak Kínában a saját hasznukra. Az eset jól mutatja, hogy a legalizálás nem tesz egyetlen lépést sem a kábítószer fogyasztás ellen, sőt az addig bűnözéshez sorolt kábítószer terjesztést állami monopóliummá teszi, amelyet aztán akár a fegyveres erők bevetésével is megvédenek a kábítószer ellen tiltakozóktól.