:-)))

 

 

 

 

 

AZ OKOS KOS

 

Lucskos, latyakos

ősz vége volt, akárcsak most,

mikor vásárra vittek egy kost.

 

Szép nagy állat volt,

fajtiszta racka,

sajnálta is nagyon a gazda,

de nem volt mit tenni,

mivel a kos nem tudott viselkedni.

Mindig tilosba járt,

s volt úgy, hogy hetekig odahált,

máskor meg naphosszat

tekergett kedvére,

(mint akinek nincs meg a leckéje),

s mikor már rosszat

gondolhattak volna,

hogy most aztán vége:

farkas vagy valami csak előállt, mintha

mi sem történt volna.

Tűrt, tűrt a pásztor,

aki egyébként jámbor

ember hírébe állott,

és még büszke is volt olykor a kosára,

de egyszer csak megelégelte a dolgot.

Tarisznyát vett a vállára,

szarvon fogta a kost, és

elvitte a szóban forgó

őszi vásárra.

 

Tetszett a kosnak a vásár,

s hogy annyi újat láthat,

kíváncsiságból szarvára is vett

egy mézeskalácsos sátrat.

Lett erre riadalom, lárma:

- Vigyázzon, ember, a kosára,

ha már nem tudta megnevelni!

Erre a pásztor a kosnak,

a kos a kalácsosnak,

a kalácsok meg a estek.

Kicsin múlt, hogy össze nem verekedtek.

Aztán meg a garázda

kos egy kofa kosarára vetett szemet,

s dézsmálni kezdte,

mint egy mihaszna kecske.

- Hogy kerülne már rúdra bőröd! -

eképpen zsörtölődött,

a most már cseppet sem jámbor

pásztor.

- Hogy lenne belőled pörkölt,

te ördög,

te átok! -

S nyomatékul botjával reávágott.

 

Módfelett mulattatta a népet

a látvány.

Most

valaki hozzájuk lépett.

- Pörköltet mondott, bátyám?

Úgy legyen!

Mészáros vagyok, s a kost

ezennel megveszem. -

Meg is vette, sokat nem alkudoztak.

Indulni kellett máris

a kosnak.

S indult a pásztor is

megkönnyebbülten:

- Na végre, hogy tőled is

megmenekültem.

Haza is ért még délre.

S hát ki jön szembe véle

az udvaron? Ki az ördög?

- Kos ez, nem pörkölt!

- Ne-e-em bizony, gazdám,

volt eszed, de nekem is volt ám.

 

Mit eddig tettem,

ezennel megjelentem,

meghalni nem volt kedvem,

s amikor észrevettem

a hentes kését, menten

a hátuljának mentem,

s a késével, mit megfent,

szépen a sárba nyekkent,

talán még most is ott van

a pocsban.

Hol van az előírva,

hogy buta minden birka?!

A vásár különben szép volt,

én szeretem a cécót.

 

Próbált még néhányszor

túladni rajta a pásztor,

vitte vásárról vásárra,

de hiába:

a kosból nem lett pörkölt.

A pásztor meg csak zsörtölt,

s hűséges barátok lettek,

mire megöregedtek.

 

Kányádi Sándor

 

 

:-)))