Amikor a választási rendszerről van szó, nem árt nem elfelejteni néhány dolgot. Először is a magyar választási rendszer nem tisztán listás, hanem listás és közvetlenül választott egyéni képviselőkből álló, úgynevezett vegyes rendszer, és az előző is az volt.

 

Különbség és azonosság is tehát, hogy a jelenleg kormányzó pártok mindkét választási rendszerben megsemmisítő választási győzelmet értek el, ami egyet jelentett politikai ellenfeleik teljes bukásával.

 

Az új választási szisztémában az a nóvum, hogy az egyéni választókerületben mandátumot nyert jelölt után is jár töredékszavazat a győztes pártjának, mégpedig az első és a második helyezett szavazatszáma közötti különbségnek megfelelő mennyiségű. Ezzel párhuzamban a területi listák megszűntek, tehát a töredékszavazatok csak az egyéni választókerületekben képződhetnek, így kerülve hozzáadásra a pártok listás szavazataihoz. Az országos listáról kiosztott mandátumok elosztása a változatlanul a d'Hondt módszerrel zajlik. Ennek az a lényege, hogy a pártlistára leadott szavazatokat és a töredékszavazatokat pártonként egy mátrixban összegződnek, majd osztásra kerülnek a pártok erősorrendjében kettővel, hárommal etc.

 

Ez tehát egy vegyes rendszer, amelyben a relatív-abszolút győztes pártra leadott töredékszavazatok sem vesznek el, bekalkulálódnak a választási rendszerbe, ami segít a kormányzáshoz szükséges stabil többség kialakításában úgy, hogy a választók előtt nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy akaratuknak a lehető legszabadabb módon utat nyissanak, hiszen több mandátum múlik egyéni választókörzetek sorsán, mint amennyit listán kiosztanak.

 

A 106 egyéni választókörzetből hány választókörzetet is nyertek a balliberálisok?

 

Tíz darabot a 106-ból, ez annyi, mint minden tizenegyedik választókörzet kedves balliberális olvtársak, miközben ebből a tíz megnyert körzetből csak kettő nem fővárosi.

 

Miről beszélünk?

 

Négy év állítólagos katasztrofális Fidesz kormányzást követően, ami politikai interpretálásukban a nemzeti közfelháborodást idézett elő tíz egyéni körzetet voltak képesek úgy-valahogy megnyerni, amivel párhuzamban listán csaknem egymillió szavazattal kaptak kevesebbet 61 %-ot meghaladó országos választási részvétel nagyságrendjében.

 

Lehet mellébeszélni, hazudozni, mismásolni, de ez sokat nem segít, akár így, akár úgy a magyar választók elutasították azt, amit a balliberálisok felkínáltak alternatívaként, és ezt azért tették, mert ez az alternatíva nem kell nekik.

Kipróbálták, és nem kell, és nemcsak ma nem kell, hanem 2006 ősze óta nem kell, és legyetek erősek olvtársak, ezután sem fog kelleni.

 

És ez a valódi jobbik alternatíva, akármennyire is nem tetszik ez némelyek számára, ugyanis ha ez a balliberális társaság, élükön a hőzöngő gyurcsányistákkal egy nap mégis kormányzási többséget kapna – általuk kárhoztatott választási törvényünk hathatós győztes kompenzációs támogatása által, és elkezdené megvalósítani ugyanazt, ami 2010-ben súlyos bukásukhoz vezetett, és ezt tennék, mert ezt is kommunikálják - rövid úton Ukrajnában érezhetnénk magunkat.

 

Szerintem ezt a többség, és a valódi többség, már azelőtt sem akarta, hogy egyáltalán az előbbi logikai párhuzamot a bekövetkezett történelmi tények igazolták volna.