A rövidülés szabályos, hiszen: víz-vizes, tűz-tüzes, hír-híres... öööö.... vagy mégsem? Tíz-tízes... ;-)

 

A nyelvtani szabályok általában nem kizárólagosak, vagyis elég sok a kivétel. Sőt, a kivételekre is lehet szabály

Amúgy meg a tizes is rövid i. :) Valamely számomra megmagyarázahatatlan okból néhány formájának helyesírásában hosszú í kanonizálódott, de ezek nagy részét is röviden ejtjük, l. tizes. De a sor nagyobb része az Akadámia szerint is rövid (tized, tizen- stb).

 

Nade akkor nem az lenne, hogy csín-csines? Hiszen a ragok-képzők hangrendje igazodni szokott az alapszó hangrendjéhez

 

 

Nem véletlenül írtam, hogy „a mai magyar köznyelvben” csak magas hangrendű i létezik: azokat a szavakat azért írtam oda, mert jelentésük van. Mai és köz~, fontos ez a két jelző. Az elterjedtebb nézet, hogy az ősmagyarban volt veláris (mély) i hang. (Van komolyan vehető ellenvélemény is, de most ne foglalkozzunk ezzel.) Mindenesetre az, hogy ma nincs, nem azt jelenti, hogy soha nem is volt. 

Igen, a toldalék valóban igazodni szokott a tőhöz. Szokott, megint lényeges a szó: a toldalékharmónia erős szabály, de több kivétel is van alóla. A csín speciel szabálytalan kivétel, de van szabályosabb is.

 

ezért is van mindenből mély és magas hangrendű toldalékunk is

 

 

Még ez alól is van kivétel, ott van például az -ik, aminek ez az egy formája van. Más toldalékoknak meg három vagy négy. Tényleg kicsit bonyolult. :)