Megint elgondolkodtam anyanyelvünk érdekességein...

Van ugye a csín szavunk. Bár általában a külcsín összetételben használatosabb, de nyilván ebből származik a csinos szavunk. Érdekes, hogy az "i" megrövidült, ez egy dolog.

Aztán van a csíny, amit komisz gyerekek szoktak elkövetni. Ők a csintalan-ok. Na, itt elgondolkodtam egy pillanatra. Ha vannak csínyjeik, tehát csínyes-ek, akkor csintalanok? Ha nincsenek, akkor csínytelenek?

Hab a tortán, hogy az első esetben az "i" mély hangrendű, míg a másodiknál magas hangrendű? Vagy csak a hosszú "í" számít magasnak, a rövid "i" mélynek?

Vagy hogy is van ez?

Kezdem érteni a magyarul tanuló külföldieket, amikor azt mondják: "nehéz nyelv az magyar"... ;-)