:-)))
A KISEGÉR MEG A CERUZA
Egyszer volt, hol nem volt, volt Vova asztalán egy Ceruza.
Vova gyakran rajzolt vele képeket, és a ceruza engedelmesen lerajzolt mindent, amit Vova akart.
Egyszer, amikor Vova aludt, egy Egérke mászott az asztalra. Meglátta a Ceruzát, felkapta és vonszolni kezdte az egérlyuk felé.
- Engedj el, kérlek! - könyörgött a Ceruza. - Mire kellek én neked, hiszen fából vagyok: nem lehet engem megenni!
- Rágcsálni akarlak - mondta a Kisegér. - Bizseregnek a fogaim, s emiatt folyton rágcsálnom kell valamit. Így ni! - és a Kisegér úgy megharapta a Ceruzát, hogy az feljajdult belé.
- Jaj! - kiáltotta a Ceruza. - Akkor legalább hadd rajzoljak valamit utoljára, aztán tégy, amit akarsz.
- No jó - egyezett bele az Egérke -, rajzolj hát! Utána úgyis apró darabokra ráglak!
Nagyot sóhajtott a ceruza, és rajzolt egy kört.
- Ez sajt? - kérdezte az Egérke.
- Lehet sajt is - mondta a Ceruza, és még három kis karikát rajzolt.
- Hát persze, hogy sajt! Ezek itt benne a lyukak - találgatta az Egérke.
- Lehetnek lyukak is- egyezett bele a Ceruza, és még egy nagy kört rajzolt.
- Ez alma! kiáltott fel az Egérke.
- Lehet alma is - mondta a Ceruza, és még egy nagy kört rajzolt.
- Már tudom! Ez itten a kifli, ezek meg a kenyerek! - kiáltotta szája szélét nyalogatva a Kisegér. - No fejezd be gyorsan, mert már nagyon bizseregnek a fogaim!
- Várj egy pillanatig - szólt a Ceruza, s amikor ezeket a háromszögeket kezdte rajzolni, a Kisegér felkiáltott:
- Hiszen ez olyan, mint egy macs...! Ne rajzold tovább!
A Ceruza azonban már hosszú bajuszt is rajzolt.
- Igen, ez egy igazi macska! - cincogta a megrémült Egérke. - Segítség!
És bemenekült az egérlyukba.
Azóta az orrát sem dugta ki onnan.
Vova ceruzája még most is megvan, csak ilyen kicsi lett.
Te is próbálj a ceruzáddal ilyen macskát rajzolni, hadd féljenek az egerek!
Szutyejev
*
A TEVE MEG AZ EGÉR
Egyszer egy teve mit gondolt, mit nem magában, faképnél hagyta a gazdáját, s elindult világgá. Kötőfék volt a fejében, s a kötőfék hosszú szára vonszolódott a földön utána. Meglátja ezt egy kis egerecske, s - hopp! - szájacskájával megfogja a kötőfék szárnak a végét, hirtelen elébe iramodik a tevének, s megy előtte, mintha ő vezetné.
- Na lám - cincogott a kis egér -, micsoda egy erős egér vagyok én!
A teve nem szólott semmit, csak mosolygott magában, s szép csendesen mendegélt a hencegő egerecske után. Az meg csak cincogott tovább:
Szép, szép, ó de szép,
én vezetem a tevét!
Így cincogott, hencegett az egerecske, de egyszerre csak torkán akadt a nóta. Az ám, egy nagy folyó partjára értek: nosza, egerecske, vezesd át ezen a tevét!
- Előre, előre! Mit álldogálsz, hős egér? Vezess át a folyón, hisz csak térdig ér! - szólalt meg a teve.
Felelte az egerecske:
Van eszem, hogy nem teszem, mély ez a víz énnekem!
- No, mindjárt megmutatom, hogy nem mély - mondotta a teve, s azzal bement a folyóba, megállott a közepén.
Látod-e, te kis egér, a folyó csak térdig ér!
- Az ám, neked, de nekem! - válaszolt a kis egér.
Ami neked térdig ér, megfúl abban az egér.
Így cincogott, aztán könyörgésre fogta:
Gyere vissza, végy hátadra, vígy által a túlsó partra!
- Jól van - mondotta a teve -, általviszlek, de előbb fogadd meg, hogy nem hencegsz többet.
Azt cincogta, nyöszörögte a kis egér:
Esküszóval fogadom, magam többre nem adom, mint amennyit ér, egy kicsi egér.
- Úgy legyen - mondotta a teve, s átvitte a folyón az egerecskét.
Benedek Elek
*
AZ OROSZLÁN ÉS AZ EGÉR
Aludt az oroszlán. Egy egér végigszaladt a testén. Felserkent és megragadta. Az egér kérlelni kezdte, hogy engedje el; így könyörgött neki:
- Ha te eleresztesz, jót cselekszem veled.
Nagyot nevetett az oroszlán ezen az ígéreten; hogy mondhat olyant az egér, hogy jót cselekszik vele s elengedte.
Nemsokára vadászok fogták el az oroszlánt és fához kötözték. Az egér meghallotta az oroszlán ordítását, odafutott, elrágta a kötelet és így szólt:
- Emlékszel, nevettél - nem hitted, hogy jót is tudok cselekedni veled, de most már láthatod: tehet jót egy kis egér is.
Lev Tolsztoj
:-)))
