Sziasztok! Tetszik ez a fórum. Tetszenek a vélmények, a pozitívak és a negatívak egyaránt, jó, hogy van egy hely, ahol lehet ilyet találni. Ha megengeditek, én is leírom a véleményemet az otthonoktatásról.
Mi keresztény életdmódot élünk, ez az otthonoktatás módját is nagyban befolyásolja.
Én azt gondolom, hogy az otthonoktatás nem cél, hanem megoldás egy problémára.
Azért döntöttünk az otthonoktatás mellett, mert:
- A család keresztény életmódot él, szerintünk az állami oktatási intézmények nevelési elvei (annak hiánya) nem összeegyeztethetőek a keresztény életmóddal. Eddig nem találtunk olyan magán okatatási intézményt, amely eleget tett volna elvárásainknak.
- Eddig a nagyobbik gyermek több okatatási intézmény tanulója volt (óvoda) ez idő alatt inkább negatív mint pozitív irányban változott a gyermek viselkedése, személyisége. (erőszakosabb lett, durvább, szókincsébe belekerültek trágár kifejezések és a roma kisebbség beszédére jellemző kifejezések, az érdeklődési köre gyökeresen megváltozott: videójátékok, gyermekek számára nem megfelelő filmek, mobiltelefon, verekedés, másoknak való szándékos fájdalom okozás, kár okozás. Illetve olyan „hősöket”, példaképeket kezdett követni, amelyektől azelőtt igyekeztünk megóvni őt: Pókember, Batman, szörnyek...stb)
Az óvodai és az otthoni nevelés között ez időben olyan mértékű volt az eltérés (ellentét), hogy ahhoz a gyermek nem tudott alkalmazkodni.
Hogy meddig akarjuk otthonoktatni a gyermekeket? Addig, amíg el nem jutnak egy olyan szintre (értelmi-szellemi) ahol már tudják, hogy mi a jó és a rossz és döntést tudnak hozni azzal kapcsolatban,hogy megtesznek -e valamit, vagy nem.