Nem egeszen, sajnos. Pl. eszre vettem, hogy sokkal ovatosabban jarok, nezem a lepcsöket es idönkent felötlik bennem, hogy jajjj csak el ne essek. Regebben nagyokat tudtam esni, mert mindig a hazakat nezem, es közben beleleptem egy lukba pl. No es  a leguggolas, az nagyon hianyzik, mert mar nemigen megy. Neha elfelejtem es akkor a terdeim figyelmeztetnek.:-(

Magas sarku cuipökröl is leszokom lassan, mert nem erzem magam igazan biztonsagosan. Aprosagogk, de vannak. Lehet -meg- velük eleg normalisan elni.