Megint nosztalgikus hangulatba kerültem: a régi Dacia autóm jutott eszembe.

Kispesten volt egy élelmes maszek, aki a vadi új Daciákat szétszedte, újra összerakta és akkor jóval kevesebb hibával kellett nap mint nap megbírkóznia (elosztófedél repedés, főfékhenger tömítés, csavarhullás a tetőkárpitból, kézifékfelakadás és hasonlók) a tulajnak. Jól megélt belőle.

Nekem kombim volt, a csomagtartóban állandó jelleggel egy kisebb műhely gép és szerszámkészlete lakozott.

Ezek a bazárépítők is elég sokáig bebiztosították maguknak a megélhetést.