egy: a tőke visszacsap. Márpedig Simicskának van belőle. (És Demjánnak is, Csányinak is

 

Szerintem nagyon nem egyforma státuszú tőkéről beszélünk.

 

Simicska tőkéje kizárólag Orbántól származik, ő az egyik strómanja.

Ellenben Demján és Csányi saját jogán is tőkés, bár mindegyik megejtően bensőséges viszonyt ápol a  mindenkori hatalommal.

 

De azért ezek regionálisan is jelentős gazdasági szereplők, önálló üzletekkel, nem Orbán tartja el őket. Sőt...

És talán nem véletlenül nem is ők borítják most a bilit, hanem a strómanok alfahímje.

 

(Nekem nagyon jó barátom volt az APEH egykori elnökhelyettese, sajnos már meghalt, de azt hiszem, ezt már írtam is.

Simicska rúgta ki, de előtte fültanúja volt egy telefonbeszélgetésnek, amikor Simicska úgy ordított Orbánnal, hogy a titkárság is zengett tőle.

Akkoriban Simicska volt Orbán főnöke.)

 

És éppen ezért nagyon nehéz bármit kezdeni Csányival, vagy Demjánnal, mert ők még nem Orbántól függenek.

Nem is nagyon ellenségesek persze.

 

De nagyon könnyű kicsinálni Simicskát, mert ő kizárólag attól a viszonytól függ, ami köztük van/volt.

 

És a tőke itt nem igazán érdekes, mert nézzük meg, mi lett a Vegyépszerrel. Nagy Elek? Látod, már a nevét sem tudom biztosan, pedig ő volt az előző polgári ciklus sztárja.

 

De egy régiós szinten erős bankot, vagy építési vállalkozást sajnos nem lehet kinyírni.

 

Kettő: egyszerűen felfoghatatlan intellektuális különbségek mutatkoznak meg az első és a második generáció között.

 

 

Ez így van.

Martonyit, vagy Navracsicsot sem tartottam semmire, lakájok.

De helyettük lesz most Szíjjártó?

Az még cselédnek is utolsó, hiszen nincsen semmiféle önálló képessége.

 

Három: a vég kezdete, amikor a szobatárs jóbarátok közössége felbomlik. Túl sok lesz a sértett.

 

Ez egy ördögi kör, mert előbb-utóbb muszáj kipicsázni a Simicskát, de borzasztó kockázata van.

 

Múlik a veszélyérzet, de rohamosan.