Nem tudom, hol van Gradac, de tegnap mi átmentünk a hegyen keresztül a Borci tótól Mosztárba. Konjic felől a Borci tó felé menet az ember felér egy fensíkra, ott tábla mutatja, hogy Ruiste jobbra. Az út eleje valamikor aszfaltos volt, de az aszfalt nyoma is csak néhány száz méterig látható, onna viszont jól járható murva. Néhány helyen errózió kikezdte az utat, ott inkább köves, de nem vészes. Az út megkerüli a Borci tavat jobbról, majd befordul a hegyek irányába (jobbra), de végül szinte vízszintes, kb. 900-1100 m magasan vezet. Természetesen egy sávnyi szélességű, és nem sok kitérő van, ezért lehet imádkozni hogy ne jöjjön semmi szembe. Motorokkal persze ez nem gond. Tegnap éppen erdei munkák folytak az út kb. feléig, egy helyen várnunk is kellett egy fél órát, amíg felaprították a kivágott fát és megrakták a teherautót, és megtiszították előttünk az utat, hogy egyáltalán tovább tudjunk menni.

Van több elágazás is, de mindig válasszátok a szélesebb, jobbnak kinézőn utat. Néhány helyen bicikliseknek van eligazító tábla. Ne válasszátok a hegyre fel menő meredek utakat, azok zsákutcák. A hegy tetején van néhány km aszfalt út, most csinálják, de egyelőre nem vezet sehonnan sehová. Ruistétől rendes út van Mosztárig. Szép út, érdemes kipróbálni.

Egyébként raftingoltunk a gyerekekkel a Neretván. Fétem kicsit, hiszen a legkisebb három éves, de ügyes volt a skipper, és a legdurvább helyen kirakták őket párommal, majd 50 m-el lejjebb visszaülhettek a csónakba. Én voltam a kormányos hátul - de nem borultunk :). A Rakitnica-Neretva összefolyásánál meg nagyot strandolt mindenki. A víz 14°C volt.

Most itt izzadok Korculán (34°C) és vágyom vissza a  hűvös hegyekbe. Nem tudom ki találta ki, hogy ilyenkor, a legnagyobb kánikulában kell délre menni. Indiában is a hegyekben vannak az arisztokraták nyaralói, mert ki a fene akar megdögleni a forróságan.