És akkor még nem is említettem, milyen háklis vagyok a megengedő is-re... :-)))

Én magam igyekszem a „megfelelő” helyre tenni, ugyanakkor tudom, mennyire ódivatú ez, lassan tényleg helytelen lesz.

Egy időben sokat dolgoztam egy szinkronrendezővel, akinek történetesen épp a megengedő is volt az egyik legérzékenyebb pontja, folyamatosan korrigálta ezeket. Itt figyelhettem meg, hogy az emberek döntő többsége, még a legműveltebb színészek is, értetlenül álltak a kérés előtt. Kimondottan furcsának és csúnyának találták a „szabályos” változatot.