Semmi gond, ha már valamilyen szintem földik vagyunk, hülyézz csak, megbírom..:-)

 

Szerintem valahol mindketten tisztában vagyunk ezekkel a dolgokkal, de te valahogy az egyik oldalával súrlódtál többször életedben, én meg a másikkal. Nincs ezzel gond. A vita indítója meg csak egy kósza cinikus utalás volt, a lényeg nem erre hegyeződött ki.

 

Hosszasan lehetne vitázni a szénről, a bányákról, a kitermelésről, és annak leállításáról, de szvsz felesleges, mert azt mindketten beláthatjuk, a szénbányászat Magyarországon halott. 

Teljesen bizonyos az állításod, miszerint ez a környék a szénbányászatra virágzott ki, és lett azzá ami ma, de ennek vége, új utakon halad erre is minden, kicsit nehezen, kicsit döcögősen, de ez a környék mindig feláll, és az egyik legjobban húzó régiója a magyar gazdasági tényezőknek. Említhetném itt az ország egyik legnagyobb ipari parkját tatabányán, vagy az ország első ipari parkját Oroszlányban. Jönnek ide dolgozni az ország minden szegletéből, Pécstől Mátészalkáig, és mára már nem a bánya miatt.

 

Nem látok bele, hogy a mai munkahelyek (javarészt multik) milyen halálozási vagy rokkantsági mutatókat produkálnak, vagy fognak produkálni 30-40 év múlva, de abban teljesen biztos vagyok, egyik sem szed annyi áldozatot mint a bánya, gondolok itt a lent meghaltakra, a szénpor által fent, nyugdíjasként korán tönkre menőkre, az egész városban később megbetegedőkre, és a 35 évesen nyugdíjas bányászra, aki 38 évesen, életcél nélkül, alkoholistán lett oda..

Nem véletlenül, a bányák hanyatlásának hajnalán már keresni kellett a magyar munkaerőt odalent, tele volt Lengyel, majd Romániai magyar vendégmunkással, mint ahogy Oroszlány is munkásszállóval. Tróger egy világ volt.

 

Mintha tegnap lett volna, mi egy szénosztályozónak nevezett óriási szén szelektáló mellett laktunk egy ideig gyerekkoromban, anyám naponta letakarította az ablak párkányt, másnap estére 10mm vastagon állt rajta ismét a szénpor, mint a liszt, csak feketében.

 

Mondom, én értem a te álláspontodat, de a bányára nem tudok úgy emlékezni, mint egy megváltó lehetőségre, és szerintem akik valaha éltek Oroszlányban, sokan vannak így ezzel.