Néhány bekezdés a somogyvámosi „pusztatemplomról”

 

- a falut déli irányba elhagyva, az Ihász-dűlőnek nevezett dombhátra felkapaszkodva azonnal magunkra vonja a figyelmet a magas és karcsú torony (a faluban elhelyezett két tájékoztató tábla és számos iránymutató nyíl segíti odajutásunkat)

- az 1200-as évek végétől áll ott a szabályos alakú, keményre égetett téglákból álló templom

- a torony és a nyugati oromfal közti részről kibányászták és elhordták építőköveit, de még így is sejthető, hogy nagyszerű épület állt itt egykor

- a romos templom helyén korábban már állt egy kisebb, félköríves szentélyű kápolna (a 12. században) – állapították meg az 1968-as ásatáskor

- a kora gótikus stílusú átépítés során ennek északi falát foglalták bele az újba, a hajót megnagyobbították mindkét irányba, a kis szentély helyett pedig jóval tágasabbat emeltek, ötszög záródással

- a boltozatokról a külső támpillérek árulkodnak

- az épület legfeltűnőbb része természetesen a torony, mely a sekrestye szokott helyén épült, átjáróval a karzatra

- alul 4x4 méteres négyzet alaprajzú boltozott térből indul, majd keresztmetszete a második emelet felett átalakul szabályos nyolcszögletűvé

- az alsóbb szintjein keskeny, lőrésszerű nyílásokat láthatunk, felül félköríves ablakok nyílnak a négy égtáj felé

- írott források nem szólnak a templomról, még a közelében a török időkben elpusztult falu nevét sem ismerjük (Valter Ilona ásatásvezető az Árpád-kori Csopak falut lokalizálta e helyre)

- Kozák Károly régész szerint a templom kora gótikus átépítésének köze lehetett a magyarországi keresztes-ispotályos lovagokhoz, mivel ez a ritka toronytípus a 13-14. századi Magyarországon jellemzően a rend birtokain és építkezésein fordult elő (pl. Csurgó, Szeged, Aracs,  Bács)

 

(Ludwig Emil cikke alapján)