„A világegyetem legalapvetőbb sajátossága szerintem a kettősség.”

Így jár, ha valaki pontatlanul fogalmaz….

 Teljes mértékben egyetértek Veled, azonban miután Jimmi the Hand önmagáról és a környezetével kialakított kapcsolatáról beszélt, én is erre reagáltam.

 

„Vallásilag az egyensúly nem ideális állapot, ez az olyan ateista embernek felel meg, aki a lelkiismerete szerint cselekszik.”

Szerintem minden ember aszerint cselekszik, legföljebb a vallásos keres hozzá valamilyen igazolást a Szentírásokból. (mindegy melyikből)

Jézus is azt mondja, tégy lelkiismereted szerint; ld az alábbi utolsó sorokat. (Mt 7:12)

 

„Jézus  kizárólag a jót jelenítette meg benne nem volt egyensúlyban a jó és a rossz.”

    - Nagyon rátapintottál a gondolatom (egyik) lényegére, a viszonylagosságra, hiszen a jó és a rossz a lehető legjobban függ a szemlélőtől. Ami Neked jó, az nekem lehet rossz is. Vagy fordítva….

    - Isten előtt nincsenek bűnök, csak cselekedetek vannak, és azoknak következményei, amikért vállalni kell a felelősséget:

1 Jn3:9 "Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” – Márpedig mindenki Istentől született…

Mt5:23-24 „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával,…” - Azaz nézz szembe tetteiddel, s azok következményével.

   - Ha bölcsességre akarunk szert tenni, meg kell járni a poklok minden útját (is). Erre utal Magdolna esete, aki a bölcsesség szimbóluma „a Mindenek” ismerője, miután köztudottan megélte az élet rossz oldalát is. (igaz, a gnosztikus írások szerint, da azok is Jézusról szólnak….)

 

„A kereszténységét komolyan gondoló ember nem az egyensúlyra törekszik hanem a jó maximális megvalósítására.”

- Ismered a közmondást: A pokolhoz vezető űt jószándékkal van kikövezve…

- Az egyensúlyi helyzet nem a „jó” és „rossz” cselekedetek egyenlő arányára vonatkozik, hanem arra az egyensúlyi állapotra, ami az egyén és környezete között fennáll.

Egyszerű példával; ha mindig csak kapni szeretnénk, előbb utóbb elfogynak az adakozók a közelünkből, s egyedül maradunk, avagy fordított esetben, ha mindenünket szétosztjuk, akkor mi fogunk éhenhalni.

Tehát meg kell találni azt a középutat, ami még mindenkinek jó, de legalább elfogadható.

Mt 7:12 „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”