Az amerikai fajok együtt éltek a három kórokozóval (Philloxera, lisztharmat, szőlő-peronospora), volt idejük kiszelektálódni, ellenállóak velük szemben. Az eurázsiai szőlő (a vinifera szőlő) soha nem találkozott velük, semmiféle védelemmel nem rendelkezett. Amikor az 1800-as évek szőlészei amerikai szőlőket hoztak a szőlőikbe, behurcolták mindhárom betegséget, ami úgy érte a vinifera szőlőt, mint derült égből a villámcsapás. A Philloxera szinte az összes ültetvényt elpusztította pár évtized alatt, ami nem pergő homokon nőtt.

Korábban is keresztezték az amerikai fajokat az európaival, de a járványok óta kifejezetten a rezisztencia és a minőség egyesítése volt a cél egy növényben. A filloxéra problémáját sikerült rezisztens alannyal megoldani, de a többi nem a gyökeret támadja meg. Azok ellen csak keresztezéssel lehet fellépni. Az amerikaiaknak többnyire gyengébb a minősége vagy van egy erős labrusca íze, amit a viniferához szokott ízlés "mellékíznek" nevez. Ebben az összefoglalóban arról a munkáról van szó, hogy a különböző betegségekkel szembeni rezisztencia hogyan állapítható meg már a szaporítás során, hiszen le kell rövidíteni azt a több éves folyamatot, mire megnő a növény. Nemcsak amerikai, de még eurázsiai rezisztenciagéneket is próbálnak a keresztezésekben felhasználni, mert ilyen is előfordul.

Egyébként a nemesítőknek nemcsak az eredmény és érdem, ha rezisztens fajtát honak létre, hanem az is, ha egyéb jó minőségűt. Inkább azért nem egyeduralkodó ma sem a rezisztens fajták használata és a nemesítése, mert sok szőlész van, akit nem érdekel, hogy permetezni kell, ha ő egyszer azt a fajtát akarja termeszteni, akkor hát megpermetezi.

Viszont az amerikai szőlőfajok, az amerikai fajok nemesített fajtái, meg a direkttermő hibridek között vannak permetezés nélkül termeszthetők.