Bocs, ez elég hosszú lesz, de szeretném, ha mindenki végigolvasná! Tegyük már végre helyre ezt a bodza-kérdést, mielőtt valaki megbetegszik a sok félinformáció miatt! Mert itt folyamatosan keveredik a szezon a fazonnal...

 

Tehát: van a Fekete bodza (Sambucus nigra). Ez egy őshonos faj, tele vele az ország. Erdőszél, árokpart, útpadka, kertvége, stb. Az Alföld legmélyebb lukától a Mátra kupakjáig.

A virágja és a teljesen érett bogyója ezerféleképpen ehető-iható. Minden egyéb porcikája, beleértve a magját is, különböző mértékben mérgező. Az éretlen bogyó, és a még teljesen zárt, zöld bimbó is mérgező.

A mag méreganyagai leginkább szétrágáskor táródnak fel, de egészben lenyelve is okozhatnak hasmenéses, gyomorgörcsös tüneteket. Komolyabb mérgezéshez nagyon sokat kellene belőle enni, de betegeknél, gyerekeknél a kevés is megárthat.

Bogyóból készülő szörpbe, lekvárba ezért nem kerülhet mag. Mag nélkül főzött lekvárból bármennyit meg lehet enni, semmivel sem ártalmasabb, mint bármilyen egyéb gyümölcslekvár.

 

Aztán van a Fürtös bodza (Sambucus racemosa). Ez is őshonos, de kifejezetten ritka, hegyvidéki faj. Nem, nem annyi a különbség a kettő között, mint a piros és a sárga alma között, hanem annyi, mint az alma és a körte között. Két teljesen külön faj. A lombja ugyanolyan zöld, a virága ugyanolyan fehér, mint a két hazai rokonáé. Csak a bogyói élénkpirosak. (És nem tányérban, hanem fürtben nőnek.)

Fogalmam sincs, hogy a virágja és a bogyója mérgező-e. A többi része ugyanolyan mérgező, mint az összes többi bodzafajé.

 

A harmadik Magyarországon is előforduló bodzafaj a Gyalogbodza (Sambucus ebulus) Ő is inkább hegyvidéki, hegylábi, de az árterekben is megtalálható. Az Alföld szárazabb területeire kevésbé jellemző.  Szerintem lehetetlen összetéveszteni a fekete bodzával. Először is nem bokor, hanem egy tarackolva terjedő félcserje. A hajtásai nem fásodnak. A virágtányérok a hajtások végén jelennek meg. Nem bókolnak, hanem nagyjából vízszintesen állnak, csak az érett termés súlyától hajlanak le. Az egész növény poloskaszagú.

Az egész növény mérgező, beleértve a virágot és az érett termést is! Kis adagban csak erősen hashajtó és vízhajtó, nagyobban viszont komoly gyomorgörcsöket, hányást okoz.

 

Aztán vannak azok a faiskolai díszbodzák, amikről többen is beszéltek. Piros levelű, rózsaszín virágú, meg ezer egyéb variáció.

Fogalmunk sincs, a földön élő rengeteg bodzafaj melyikéből szelektálták ki, illetve mely fajokat használtak fel a létrehozásában. Lehetnek olyanok, mint a mi fekete bodzánk, amely az ökölszabályok betartása mellett fogyasztható. Lehetnek olyanok, mint a Gyalogbodza, amelyik minden ízében mérgező. De akár lehet valamilyen nagyon súlyosan mérgező külhoni faj is. Tudva, hogy a bodzafajok mindegyikében van méreganyag, én biztosan nem kísérleteznék a fogyasztásukkal.

Ráadásul az sem biztos, hogy a Sambucus nemzetséghez tartozik. Attól még, hogy úgy néz ki, mint a mi bodzáink, még lehet távolabbi rokonuk is, akkor meg végképp bizonytalan a veszélyessége. 

 

(Csak lábujjhegyen merem súgni, nehogy megsértsek valakit: 

Az eszébe sem jut senkinek, hogy egy ismeretlen gobát megkóstoljon, csak azért, mert olyasmi, mint az egyik ehető faj. Pedig a mérgező gombák nagy része is csak hasmenést, hányást, gyomorgörcsöt okoz. Akkor meg miért akarunk puszta hasonlóság okán ismeretlen fajú bodzákból főzött szörpöt itatni a gyerekeinkkel?! Emberek! Egy mérgező növény-nemzetségről van szó! Ez olyan, mint az orosz rulett!)