Bodzát szaporítani , hát nem is tudom....
Nekem az udvar végében van egy terpeszkedő, évről-évre nagyobbodó fekete bodza bokor.
Hat-hétévente ki-vagy visszavágom, mert erősen terjed. Erős visszavágás utáni évben nem ehető róla semmi, mert erősen kellemetlen szagú
vegyületet választ ki (poloskaszag)
Gondoltam rá hogy ki is vágom végleg (egyszer megtettem de egy év alatt simán visszanőtt), mert sok helyet foglal,
és egy nagyobb gyümölcsfa is elférne a helyén. Bodzát pedig bárhol lehet szedni: úton- útszélen , mezőn, erdőszélen mindenhol ott van.
3-4 száz méterenként biztosan van egy -egy bokor.

A gyalogbodza valóban minden része mérgező, a termése először rosszullétet, majd vakságot, még több fogyasztása esetén halát is okoz.
A gyalogbodza soha nem magasabb 1,2-1,5 méternél, tehát a mellkasunkig sem ér.
Ha betartjuk azt az alapvető szabályt, hogy csak 2,5-3 méter vagy magasabb bodzabokorról gyüjtünk virágot és termést,
akkor biztosak lehetünk benne, hogy a gyalogbodzát elkerültük.

A fekete bodza. Csak a virág és (esetleg) a termés ehető, minden más része mérgező.
Tehát a kéreg, a fás szár, gyökér stb.
A virágból kiválló szörpöt vagy ivólevet szoktunk csinálni tavasszal, de palacsintatésztában kisütve a
virág (vagy bogernyő) is nagyon fínom. A virágát az élelmiszeripar is használja, szörpök ízesítésére és illat-aromaanyagként.
A termése is ehető, bár éretlenül illetve nagyon nagy mennyiségben fogyasztva rosszullétet okozhat.
Az kellemetlen tüneteket okozható kéksavglikozidok, cserzőanyagok a terméshúsban nagyon kicsi koncentrációban van jelen,
míg a magban már fel van dúsulva, és a kéreg és a levelek jóval nagyobb koncentrációban tartalmazzák.
Sokak szerint emiatt van az az ellentmondás, hogy van ahol mérgezéses tünetekről számolnak be, van ahol pedig lekvár-
borkészítést is javasolnak a bodzából.
A lényeg, hogy a magot ne együk meg, semmiképp se rágjuk szét. A gyümölcsöt Szár nélkül kell szedni/enni. A magot ki kell köpni.
Ha valaki a húsából bort vagy zselét akarna készíteni, mindenképp magozza ki , és paszírozza is át-mag ne maradjon benne.
A szárított virágok forró teája (finom is) nagyobb mennyiségben izzasztószerként hat, ezért a népi gyógyászatban szívesen használták
lázzal kísért meghüléses betegségeknél. Enyhe köptető hatása is van.
Gyümölcslevét vagy velőjét pedig meghülésnél, reumás és idegi fájkdalmaknál valamint mint enyhe hashajtót használták.
Szülőfalumban ismerős próbálta már, azt monta teája legalább annyira hatásos megfázásnál, mint a Neocirtán.
A gyümölcshúst is felhasználja az élelmiszeripar, mint erős ételfestéket szinezőanyagként. Van ahol ezért is termesztik.
(Sok ilyen bogyós van: pld a homoktövis húsa hihetetlen sokoldajúan egészséges és májregenáló stb, de magja szétrágása vagy lenyelése
esetén enyhe rosszullét-enyhe mérgezés léphet fel)

A vörös bodza vagy fürtös bodza amennyire én tudom nem ehető, hanem mérgező. De legalábbis
a húsa több irritációt okozó kéksav-vegyületet tartalmaz. A magja meg jóval többet.
Ellentmondásos, hogy egyes leírások szerint -  " a termés kimagozása után a terméshús felhasználható
zselé vagy lekvár készítésére."

Döntse el mindenki maga. Én piros bodzát nem használok.