Éppen ma voltál eszemben. A vörös bodza dugványok kapcsán. A nyár végiek 90%-a a télen tönkrement. Gyökeret eresztett az tény, de túl későn. Bevittem a telelőbe őket, kettő lett üzemképes tavasszal. Több mint a semmi, az tény, de felbuzdulva a sikeren tavasszal is dugványoztam belőlük. Meg jostát, ribizlit, málnát. A bodza és a josta teljes siker! A ribizli szerintem áldozatul esett a trehányságomnak. Kint felejtettem még májusban is napon. Ezt nem kellett volna. Ha behordom őket a teraszra, sikerült volna. Majd jövőre. Josták, bodzák egy része él, a többit kidobtam. A lényeg talán nem is az időszak, hanem az, hogy FÁS dugványok kellenek. Onnan ugrott be, hogy a paradicsom mellé szurkált bodzakarók mind kihajtanak, nem győzöm átültetni. Ez a vörös meg nem akarta megadni magát, de én győztem! A josta detto. Fás dugványok, két PET palack közé, némi hormonnal megtámogatva. Mini üvegház, hordozható, és korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll. 

Szedni kellene a jostát, de esik. Tegnap a málnát leszedtem, cukorba forgattam, és ázik most pár napig. Aztán leszűröm, a levéből isteni szörp van, a pépet meg vagy megesszük azzal a lendülettel, vagy lefagyasztom, és egész télen lehet belőle a gyümölcsjoghurtokat készíteni. Minden szörpöt így csinálok. A josta szörpjét tavaly próbáltam először, és magam is meglepődtem, mennyire finom. Kicsit nehezebben adja a levét, mint a málna, az tény, de nem sürgős. Persze egy kis natrium benzoát kell bele, különben bort iszunk.