Van benne igazság, amit mondasz, de azért az én macskám a PP erősítő hallatán nyugodtan van, még SE és tranyós esetében már szalad is ki a szobából. Pedig a macska füle mint tudjuk jó. :o)

Azért azt ne mond, hogy a torzítás nem számít. Igen is számít, csak SE erősítők esetén máshogy vesszük számításba: Egyszerűen a torzítással elimináljuk a hibákat.

Az amorf-nem amorf vitába nem szólnék bele, kéne a francnak amorf. :o) Annyi előnye van, hogy gyorsan követi a változásokat. Ez SE erősítőben bisztos jó, mivel egy sin hullám átvitele kor -mivel az egész hullámot viszi át- ha úgytetszik nagyobb utat kell befutni mint egy PP esetében. 

Azt meg ne felejtsétek el, hogy ha két egyforma induktivitású PP és SE trafó működését összehasonlítjuk egy erősítőben, akkor azt kell, hogy meglássuk, az SE ügy problémásabb, mivel a PP trafó esetében csak az induktivitás fele kapcsolódik a tápra mivel egy jó PP trafó esetében amely teljesen szimmetrikus (ilyen az én általam tekertek is) jó megközelítéssel mindig csak a trafó fele működik. És ugye erre az induktivitásra kapcsolódik az a gyönyörű nagy kondi ott a tápban. Valyon mit csinál a hangal az a jó nagy CLR hálózat? :o)

"Értékes információt az ad, hogy a határteljesítmény közelében milyen frekin kezd el megugrani a torzítás."

Ezt megmondom neked: SE esetében száz Hertz alatt, illetve 2-3 kHz felett. PP-ben ugyanígy. Mértem már egy párat. A különbség az, hogy az SE-ben hirtelen felszalad 1-2%-ra, még a PP esetében ez jóval kissebb, még visszacsatolás nélkül is, persze csak akkor, ha a fázisforgatás után minden teljesen szimmetrikus. Ebben az esetben a torzulás is szimmetrikus. Nézd meg ezt a PP túlvezérelt erősítőt. Ez teljesen szimmetrikus felépítésű, még visszacsatolásában is.

Itt a sematikus kapcsrajza:

Ha jól megnézed, akkor tényleg lehet jó SE erősítőt építeni, csak az egyikerősítővel a jel egyik felét, a másikkal a másik felét kell erősíteni. :o)))