Aki a torzítási százalékokban keresi az audiofilia bölcsek kövét az hallgasson minél nagyobb hurokerősítésű, lehetőség szerint IC-s erősítőt :)

 

Ezen kívül még két meglátásommal szeretném a hangulatot fokozni:

 

A dinamika, mély energia csúcsoknál megroggyanó SE az a hibásan méretezett kimenő biztos jele. Túlhajszolt alsó határfrekvencia érdekében indokolatlanul magas induktivitás ami csúcs kivezérlésnél telítésbe viszi a vasat. Ezt könnyű jelentősen növelni kis méretű, határra méretezett vassal. A hab a tortán, hogy magas menetszámnak való helycsinálás miatt (vékony drót, sok menet) ez a primer DCR-t is növeli, ami a kivezérlés csúcsokban a megnövekedő áram miatt segít megroggyantani a hangképet. Ebbe még besegíthet egy alul méretezett táp.

A frekvencia átvitelt 1-2 W-al megmérni semmit nem jelent. Értékes információt az ad, hogy a határteljesítmény közelében milyen frekin kezd el megugrani a torzítás. Erősítőben, nem kreált mérési környezetben.

 

Az amorf vasak igen alacsony vasveszteségeiből a PP profitálhatna igazán. Az extrém vékony hiszterézis görbe okán a PP felbontását törvényszerűen rontó domain forgatás hatása jóval kisebb. Valahogy mégsem a PP lovagok szeretik az amorf vasat. Nem tudom miért.

A PP esetén további felbontás csökkentő tényező a szimmetrizálás hiányossága. Ez a sokkal nagyobb hurokerősítésű félvezetősöknél sem elhanyagolható probléma. Aki ennek szupernél szuperebb csöves kapcsolástechnikai megoldásaiban véli a megoldást megtalálni azoknak csak annyit említenék meg, hogy a kábelek okozta hatás -> torzítás ezeknél biztosan sokkal alacsonyabb, mégis kiválóan hallható.

 

Persze mindezek nem jelentik egyik vagy másik technika felsőbbrendűségét. Jó és rossz erősítőt mindkettővel készíthető.

Az eltérő kapcsolástechnika eltérő tulajdonságai miatt ki ezt kedveli ki azt. Ez egyéni ízlés kérdése. Úgy tartom nem tolerálható az eltérő ízlés alacsonyabb - magasabbrendűségének kinyilvánítása.