A fügék szemszögéből nézve jóval normálisabb tél volt ez, mint azok, amelyek részleges, vagy teljes fagykárosodást okoznak náluk. Sőt a füge szempontjából még a teljesen fagymentes tél is normálisnak minősülne. Problémákat (nem csak a fügénél) a vegetációs időszak alatt bekövetkező szélsőséges időjárási helyzetek okoznak. Minden évszakban és a növények minden fenológiai fázisában meghatározott klímaparaméterek mellett zajlanak szabályosan az élettani folyamatok. Az azoktól jelentősen eltérő viszonyok (évszakhoz képest túl magas, vagy túl alacsony hőmérséklet, teljes talajtelítettséget okozó hatalmas és folyamatos csapadék, hosszan tartó szárazság, különösen normálisnál magasabb hőmérséklettel és légköri aszállyal párosulva, stb.) zavarokat, néha súlyos zavarokat okozhat. Miután folyamatosan ilyenek tanúi lehetünk, nem azon kell csodálkoznunk, hogy zavarok keletkeznek a növények fiziológiájában, hanem azon, hogy egyáltalán túlélik némelyiket.

A kártevők populációinak felszaporodása is ugyanezekre a felsorolt tényezőkre vezethető vissza. Például a hetekig abba nem maradó esők végtelenül kedveznek a szúnyogok szaporulásának (de azokon kívül még egyéb rovarokénak, kártékony gombákénak, stb. is). A köztes, szélsőségesen száraz periódusok megint másokat támogatnak végletesen. Közben indirekt módon a vízkedvelőket is támogatják azzal, hogy előkészítik számukra a rá következő, nekik kedvező időszak "bumeráng-effektusát", amint a szárazságkedvelőket is ugyanilyen közvetett módon az özönvizek.

A kiegyenlített klímaviszonyok egyensúlyban lévő ökoszisztémát támogatnak, a kiegyenlítetlenek az ökoszisztéma egyensúlyának felborulását eredményezik.