Részletesebb összefoglaló a 7 napról. Lehet, hogy egy kicsit soknak tűnik a program, de mi általában pörgősen nézünk városokat! :)

Szállásunk a Residencial Castromira nevű szálláshelyen volt az Av. Almirante Reis úton. Ár-érték arányban simán jó a szállás, ráadásul 10 m-re van tőle a metrókijárat. A környék persze nem a legjobb, de semmi gondunk nem volt.

Lisszabonban az érkezés után rögtön megvettük a 3 napos Lisboa Card-ot, amit este 11 után már érvényesítettünk is, szóval vasárnap késő estig érvényes volt, így jó sok mindent meg tudtunk nézni vele, illetve kedvezményeket kaptunk.

 

0. nap: a megérkezés. A TAP járata rendszeresen késik, erre készüljetek fel. Mi úgy 20 perccel indultunk később, a visszaúton ki is derült, hogy miért. Valahonnan beérkezik a gép Lisszabonba, ami aztán indul tovább Budapestre. Na most mire kiszállnak ott az utasok, aztán kitakarítják a gépet, stb… Visszafelé is késéssel indultunk, de nagyjából sikerült behozni a lemaradást, köszönhetően talán az olykor 898 km/h-s sebességnek :)

 

1. nap: reggel a Cais do Sodré mellett megnéztük a Mercado da Ribeira-t, de ez felejthető élmény volt. Utána kihéveztünk Belém-be (itt figyeljetek, mert a két induló hév közül csak az egyik áll meg ott!). Fél 9 körül estünk be az Antiga Confeitaria de Belém-be, ekkor még szinte üres volt a hely, szóval lehetett nyugodtan ülve kávézni és enni a finom sütit :)

Megnéztük a Felfedezők emlékművét, elsétáltunk a Belém toronyhoz a parton, majd visszafelé bementünk a Jeromos kolostorba. Utána a Jardim do Ultramar-t néztük meg (ez sokkal jobban megéri a 2 euro-t, mint a lisszaboni botanikus kert), majd a Kocsimúzeum következett.

Innen hévvel mentünk tovább Estoril-ba. A kaszinónál szálltunk le, majd végigsétáltunk a parton egészen Cascais végéig, a Boca do Inferno-hoz.  Jópofa a parti sétány, sok étteremmel és büfével. Cascais-ban a világítótorony mellett (a hídnál) van egy étterem, ott ettünk. Innen szép kilátás van a világítótoronyra, viszont a pincér csak kicsit beszéli az angolt (így fordulhatott elő pl., hogy két adat étel helyett csak egyet kaptunk, fél liter sör helyett pedig 2 dl-t). Amikor ott voltunk, pont akkor volt egy Porsche oldtimer verseny, szóval még kb. 200 régi autóban is gyönyörködhettünk :)

Ez egy pénteki nap volt, úgyhogy este hazafelé óriásit szívtunk a hévvel. Igazi tömegnyomor volt a kocsikban, ráadásul minden megállónál megállt hazafelé, holott csak néhánynál kellett volna.

 

2. nap: Sintra. A Rossio-ról ment a vonat. Sintra-ba is már viszonylag korán kiértünk, szóval volt még majd’ 1 óránk a kastélyok nyitása előtt. Így legalább ki tudtuk találni, hogy milyen sorrendben és miket nézzünk meg :)

A 434-es és 435-ös buszokkal a városon belül lehet közlekedni, a 403-assal pedig (ez a Sintra-Cascais busz) ki lehet menni Cabo da Roca-hoz. Mindhárom a vasútállomás mellől indul. Mi megvettük a 12 eurós napijegyet az első buszon, amire felszálltunk, és ezzel egész nap bármikor leszállhatsz/felszállhatsz, kimehetsz a világítótoronyhoz, stb.

Itt mi a Sintra Palace-t, a Mór várat, a Pena Palace-t, valamint a Quinta da Regaleira-t néztük meg (utóbbi nagyon ajánlott!). Mindenképpen a várat nézzétek meg a Pena Palace előtt, mivel a busz körjárat, és másképp mennetek kell még egy kört a kanyargós/szerpentines úton! Beugrottunk még a Piriquita cukrászdába, majd irány a legnyugatibb pont. Ide a buszok óránként indulnak, célszerű időben érkezni a megállóba, mert sokan vannak a buszon. A Cabo da Roca-hoz természetesen futószalagon érkeznek a turistabuszok… Ja és elég erős ott a szél.

Innen a busszal Cascais-ba mentünk, mivel az már közelebb van onnan (20 perc, Sintra pedig 40 lett volna) és onnan héveztünk vissza Lisszabonba.

Ezen a napon mi még 28-as villamosoztunk is, megnéztünk 1-2 miradouro-t, meg elnéztünk A Brasileira kávézóba.

 

3. nap:  Lisszabon. Ezen a napon bejártunk minden miradouro-t, felültünk minden elevador-ra. Elmentünk a Sé-hez, bementünk a Sao Vicente de Fora kolostorba megnézni a La Fontaine mesék csempéit, lesétáltunk a Casa dos Bicos-hoz, majd délután elmentünk a Benfica stadionhoz, ahol sajnos épp gyereknap volt, így nem volt stadiontúra. De azért megnéztük a Fehér Miklós, a Guttman Béla és az Eusebio szobrokat.

Innen kimentünk az Aqueduto-hoz. Ez vicces volt. A Marquez de Pombal megállónál kérdeztem meg a jegyárust (aki info-pult is volt), hogy hogyan tudnánk kijutni oda. Törte a fejét, majd bezárta a boltot (pedig még lett volna vásárló) és elkísért minket a metrórendőrségig, ahol néhány perc tanakodás után kiötlötték, hogy a 702-es busszal kell mennünk. Utána még felkísért a lépcsőn és megmutatta pontosan a megállót J A busszal 5 megállót kell menni egyébként a múzeum részhez, de ha végigmentek vele a vonalon, akkor útközben oldalról is lehet nagytotál képeket csinálni a vízvezetékről.

Azt el kell mondanom, hogy Lisszabon borzasztóan szemetes város, talán még jobban, mint a mi fővárosunk.