A lefektetés után a hajtáscsúcsot levágod, sőt még az inda egy részét is, a megfelelő hosszúság kialakításához. (Mert ugye nem akkor fektetünk le, amikor az indánk hossza éppen csak elérte a törzs+kordonkar hosszúságot, hanem azt túlnövesztve, majd kívánt hosszra visszavágva.)

Ezt követően a vízszintes szakaszon a rügyek aktivizálódnak és vesszők fejlődnek azonnal. (A törzsön képződő hajtásokat lefattyazzuk.) Mindez azért történik, mert a kivink továbbra is fölfelé akarna nőni. Ennek érdekében aktivizálja azokat a rügyeket, amelyek az inda tenyészcsúcsának fölfelé állásáig és az inda zavartalan növekedéséig nyugton maradtak. Az így képződő vesszők azonban azért nem nőnek az égig, mert ezeket hagyjuk lekonyulni és tulajdonképpen a saját súlyuk lesz az, ami a növekedésüket vessző méretnél leállítja, nem engedve őket indává fejlődni. A vesszők vízszintes és csüngő pozícióba kerülő szakasza pedig kedvez a virágkezdeményeket tartalmazó vegyesrügyek differenciálódásának, amíg a felfelé álló alapi szakaszon ilyenek nem alakulhatnak ki az eltérő hormonhatás következtében. Ezért termeszthető csak SZÁLVESSZŐS műveléssel a Hayward.