Most jöjjön a Clarion története:

 

Letakarítva így nézett ki. A tetejére ráírva a hibái:

 

 

A skála mutatója előkerült valahonnan a rádió belsejéből, mikor apró darabokra szedtem. A skálazsinórt helyettesítettem erős, vékony fonállal (asszem bőrvarró). Hosszas keresgélés után találtam hajtószíjat a magnóhoz (a forrást megadhatom, ha valakit érdekel).

Az elejével is kellett valamit kezdenem. Még nem tudtam, hogyan de gondoltam, megoldom. Az előlap fekete műanyag és a legkülső síkja vízszintesen barázdált, durván csiszolt és sötétszürke metál festésű, fehér feliratokkal. Itt egy katalóguskép:

 

 

A festést megoldottam házilag. Itt még csak az előkészítés, a lecsiszolt felület látható:

 

 

Több lehetőség is felmerült a feliratok újranyomtatására:

- átlátszó fóliára szitázva és ráragasztva,

- bélyegző formában elkészítve és rányomdázva,

- közvetlen a felületre szitázva.

Végül a harmadik változat lett, de egyszerűbben. Egy kecskeméti diginyomda vállalta a grafika megszerkesztésével együtt 3 ezresért.

 

Így sikerült:

 

 

A gyári forgatógombok közül csak egy volt meg. Amik most vannak rajta, azok nem tudom már, honnan valók, de kis módosítással, farigcsálással egészen jól illenek hozzá.

 

Most hibátlanul szól, minden működik rajta. Mint látható: hangszínszabályozó, balansz, loudness, három hullámsáv, egyszerű kazettalejátszó. A teljesítményét nem tudom, nyilván elég szerény. Ez egyébként a 80'-as évek első felében jelent meg, Peugeot és Toyota saját néven gyárilag szerelte be.