:-)))

 

 

Jól sikerült, a napsütésben gyakran borongós, csepergős, kissé szeszélyes, változékony, hűvös idő ellenére, a Józsefváros Önkormányzat, a Fidelió Média, az Unicef és az Erkel Színház szervezésében megvalósult Bóbita családi Nap. Mosolygós családok, gyerekek, fitalok, korosztálytól független felnőttek, nagyik, nagypapák..., mindenki válszthatott az egésznapos programban s  megtalálhatta a számára legkedvesebb, pihentető, szórakoztató kikapcsolódási formát.

Szem-szájnak..., s minden érzékszervnek ingere, képzelet mozgatója... foglalkoztatta a vendégeket ezen a kedves, családias hangulatú rendezvényen.

Mi koradélután érkeztünk, midőn már javában sokasodott a sokadalom a Nagyszínpad előtti nézőtéren, s az árnyas fák alatt minden talpalatnyi hely foglalt volt az Aranyszamár színház előadásán.

 

 

 

A megújult téren, igényes kézművesek sátrakban kínálták portékáikat. Általuk megfigyelhettük, hogy fonják vesszőből a kosarat, hogyan formálódik agyagból a tál, megcsodálhattuk miként varázsolják fürge, szorgos ujjak a hófehér vászont hímesre, s kinek kedve volt, maga is próbálkozhatott a kézműveskedés fortélyainak elsajátításával.

 

   

 

 

Micsoda sürgés-forgás volt a "laska sütödénél", mert mifelénk csak így neveztük a "spatni" tetején sült nyers, levestésztából, hólyagosra, ropogósra pirított finomságot.

 

 

 

Külön ötletes megoldás, hogy a csomagoláshoz szükséges tarsolyt, maguk varrhatták a vállalkozó gyerekek-fölnőttek, sőt a tésztát is ők nyújthatták, hagyományos nyújtófával, vagy formanyomó alkalmatossággal. Valamikor, mézeskalács készítésénél találkoztam hasonló formázókkal.

 

 

 

  

 

Egyre több gyerek ült a gyöngyfűzők közé, s rövid időn belül sajátkészítésű ékszereikkel földiszítve pörögtek-forogtak tovább egy-egy ügyességi játékhoz, de beülhettek a kosár sergőbe, vagy éppen horgászhattak, ha kedvük támadt. A bátrabbak zsonglőrködtek, s mosolyogva fogadták, ha madárpókkal, vagy imádkozó sáskával találkoztak.

 

  

 

Mindezután már természetes, hogy a mesebeli valósággá válik, mert találkoztunk Hófehérkével, aki karonfogva sétált egy termetes barnamedvével, s hiába loholt utánuk a vadász, csőre töltött puskával, elvarázsolta a mézeskalács házikóból-mézeskalács nyuszival kedveskedő anyóka.

Királyi főméltóságok paroláztak huszárokkal, miközben János Vitéz az óriások földjén, a gólyalábas termetes Dinóval hadakozott.

 

   

 

  

 

 

Délután hat órakor már csak az a kérésem az égiek felé, hogy minden felleget napsütésre varázsoljon, mert " Sej, haj denevér...", Bennünk van a kutyavér, s Csak a világ végire szeretnénk repülni a Nagy Színpad előtt.

Örömmel üdvözöljük egymást ismerősök, barátok, rajongók..., esernyőket a táska mélyére rejtjük, együtt koncentrálunk..., s hála... Újra süt a Napocska!

A Fiúk jókedélyűek, gyors beszerelést követően azonnal belevágnak a világ közepébe..., s a gyerekek pillanatok alatt átveszik az ütemet, ritmust, bőven van hely a mozgásra, ki-ki a maga módja szerint... Lelkesen válaszolunk Gyula mókás kérdéseire, tapsolunk, refrént énekelünk, s a derű hevében még anyukák is jelentkeznek fölmenni a színpadra Kiskacsát énekelni, miért ne... családi a koncert!

 

 

Mire Juliskát, Mariskát, Sárikát, Katikát  táncba hívjuk, tetőfokon a hangulat, mosolygós arcokat, tapsra járó tenyereket, s még anya hátán is táncbajáró gyöngyöcskét látok..., hát talpra ugrok... és "...Így kell járni, úgy kell járni..."!

 

Köszönöm a rendezvényhez nyújtott minden segítséget..., köszönöm a szervezőknek,

köszönöm Ghymes!

 

:-)))