Én nem vagyok annyira szigorú, mint Lem - és akkor ezek szerint te is.

 

Szerintem fantasztikusan izgalmas dolog, hogy mondjuk a Boole-algebra, vektoralgebra, vagy akár a hagyományos számtan az ugyanaz, csak éppen a halmazok, azok elemszerkezete, és a rajtuk végzett műveletek különböznek.

 

Most bevallom, én annak idején ebből vizsgáztam is, de én ezt a prof saját különbejáratú nünükéjének vettem és nem voltam hajlandó elmélyedni a több száz oldalnyi marhaságban.

 

Csak szőrmentén.

 

A vizsgán meg szépen hagytam, hogy a prof szépen elmagyarázza magának (nekem) a témát, nem vitatkoztam, csak bólogattam. És hogy nem rúgott ki az egyébként szigorú prof, méginkább azt erősítette bennem, hogy ez a saját különbejáratú nünükéje. És azt, hogy láttam jeleit máshol is ennek a szemléletnek, azt annak tulajdonítottam, hogy a profok főleg házon belül hajlamosak egymás népszerűsítésére.

 

Nem láttam meg, hogy ez a matematika valódi új iránya és mégcsak nem is mostani, hanem jó régi.

 

Ma meg már úgy látszik, késő.

 

Szóval én nem lennék annira szigorú mint ti.

 

Lásd például Mmormota olvtárs 46. sz. kommentjét.

Nekem meggyőző volt az érve.

 

"(u.i.: Lem nek ez a műve nem kiskorúaknak való. Csak felnőtt fejjel érthetők meg a benne lévő, ma egyre időszerűbb, nagyon mély gondolatok. Nem is csodálkozom, hogy nem is adják újra ki...)"

 

Jó-jó. De nekem az Éden és Asimov Halhatatlanság halálánál is ezt mondta a nagymamás külsejű könyvtáros néni, hogy nem 7-8 éveseknek való.

 

Nékem még az a bugyilila kiadás volt meg ezüst díszítéssel és betűkkel a borítóján, de valaki kölcsönkérte. Viszont valamikor mostanában megjelent egy Lem összes, amiben asszem újra kiadták.