Tudjátok, ha nagyon keresném, megtalálnám azokat a cikkeket, amelyeket a kilencvenes évek végén írtam arról, mi volt az akkor megszületett Neumann-könyvtár alapkoncepciója. (No nem a neten, persze, pedig anno fölkerültek, de idővel minden portál/adatbázis elenyészett, amely készleten tartotta őket.)

Akkor a bölcs könyvtárosok úgy gondolták, minden nap "lementik a magyar nyelvű internetet", hogy meglegyen "minden". Az élet kábé tíz perc alatt írta felül ezt a vágyat.

Na szóval csak azt akarom mondani, hogy olyan vágyam nekem nincs, hogy mindent meg tudjunk őrizni, és ha egy-két nagyon klassz fotókollekciót látnánk épp veszendőbe menni, azt bizonyára a Fortepan-adatbázisára is át lehetne menteni, akár albetétként. De az megdöbbent, hogy a magyar közgyűjtemények tizenöt év múltán is ott tartanak, hogy csigalassúsággal digitalizálgatják a saját cuccaikat, és eszükbe sem jut, hogy a digitális értékmentés is a feladatuk lenne. Könyörgöm, egy nemzeti könyvtárnak nem volna elemi dolga figyelni, hol képződik különösen értékes magyar nyelvű tartalom, és azt időről időre "biztonságba helyezni"??!!