"Azért konvertibilis vendégként valószínűleg más lett volna az ellátás."

Azért a konvertibilis vendégnek sem volt a Szovjetunió fenékig tejfel. 1985 nyarán két hetet töltöttem Jaltán a Jalta szállóban. Ez akkoriban ott egy luxusszállónak minősült, még most is megérdemelné a négy csillagot. A szállóban vegyesen voltak a népi demokratikus és a konvertibilis vendégek, a különbség annyi volt, hogy az előbbieknek piros, az utóbbiaknak kék volt a szállodakártyája. Mivel a szálló szolgáltatásai csak a vendégek számára voltak igénybevehetők, így fizetéskor mindig be kellett mutatni a kártyát. A piroskártyás vendégek rubelban fizettek, a kékek bármilyen konvertibilis valutában. Az átszámítás érdekes volt: 0,90 SUR/USD, vagy 1,10 SUR/GBP. A szállodai boltban mindenfélét lehetett kapni, strandcikkeket, szuvenírokat, újságot, palackos italokat és cigarettát. Nyugati termékeket is. Itt is mindenki demokratikusan vásárolhatott, a kék kártyások dollárért, a piros kártyások a piros árcédulájú árukat rubelért, a kékeket dollárért.

Összeismerkettem egy csapat angol diákkal, akik valamilyen tanulmányi kalandtúrán voltak a Szovjetunióban. Meghívtak bulizni, vittem két üveg pezsgőt nekik (valami 9,60 rubel volt) Teljesen le voltak nyűgözve, hogy magyar létemre milyen gazdag vagyok hozzájuk képest. Mondjuk azt is megjegyezték, hogy furcsa ez az osztályok nélküli társadalom, mert valahogy másféle emberekkel találkoznak az utcán, mint a szállóban.