Tényleg nem akarok licitálni, de. Anyámat 87 januárjában kirendelték eszmei továbbképzésre Moszkvába, valami hiper kádercsesztetőbe. Azon a télen ő húzta a rövidebbet - egy darabig küzdött, de aztán nem volt mese, menni kellett. Bepakolt egy koporsó nagyságú ládát a következőkkel: száraztészta, liszt, zsír, krumpli, kolbász, szalonna, leveskocka, bab, borsó, lencse, só, cukor, stb. Én csak néztem, mint a moziban, hiszen úgy tudtam, a fejlett szocializmusból a kommunizmusba való átmenetet megy tanulmányozni. Mint utólag kiderült, a magyar delegácija csak azért nem halt éhen, mert ő minden nap főzött valami tartalmas leveskét vagy főzeléket a hazaiból. A közepetáján aztán persze kapott valami rémes pszichoszomatikus betegséget a stressztől (közben itthon azért lett volna mit csinálnia, ha hagyják), amire a Kreml kórházában sallangmentesen és magyarázat nélkül felvágták a hasát. Viszont mivel eltoltak odabent ezt-azt, legalább egy szál zárójelentés nélkül repülőre rakták hazaküldték. És így megúszta a háromhetes irkutszki továbbképzést februárban. :-)