Nekem 83, Moszkva volt a nagy ráébredés. Mellesleg nem kellett semmihez érteni. Mentünk a Vörös téren anyámmal, még csak nem is beszélgettünk, mire egy csóka odalépett hozzánk:

 - Mágyár, fármer ván?

Mondtam, hogy da, mire berántott egy kapualjba, a Trapper 1 perc alatt gazdát cserélt, és nekem megvolt a költőpénzem.

Még a rajtam levő, 620 Ft-os, levágott címkés Levist is meg akarta venni. Érdekes lettem volna novemberben, Moszkva központjában egy szál gatyában. Viszont határozottan emlékszem az árakra -pedig nem szokásom-, a farmer 450 Ft volt a Csalogány utca sarkán, a rubel akkoriban 17 Ft volt, én meg minden alku nélkül, a pasi ajánlatát elfogadva kaptam érte 80 rubelt a kapualjban. Ez kb. 5,50-es árfolyam volt. Igaz, elkölteni már nehezebb volt, annyira nem volt semmi a boltokban. Napközben 1 rubeles lazacos, meg kaviáros szendvicseket ettünk, mert az élelmiszer boltokban magyar gyomorral is ehető dolog nem igen volt, az éttermekben meg sorállás volt a helyért. Összehasonlításképp -a kintiek infói szerint- a 200 rubel akkoriban jó, mérnöki fizetés volt, a helyi taki nénik 80 rubelért dolgoztak. Viszont lett szép Germina vízilabdám 4 rubelért, máig használt, túrázós alu bögrém 1-ért, és Jermak vázas hátizsákom 16 rubelért. Ja, és 12 darab rozsdamentes asztali kést vettünk anyámmal (á 80 kopek), ami máig a gála étkészletünk részét képezi, mert amikor elköltöztem otthonról, azokat hozhattam. Az éle pont olyan, mint volt (már akkor is tök szar volt :-) ), viszont hibátlan állapotban vannak, és tűrik a mosogatógépet is. És persze a savval rámart ц 80 k máig látszik rajtuk. Hiába kérem, a kommunizmus az öröklétnek dolgozott. :-)