Nekem 87 volt az első "nyugati" utam, apám frissen vett autójával (50 évesen megvette élete első autóját, egy 6 éves Trabantot) kimentünk Ausztriába egy hétvégére, elverni azt az 50 dollárt, ami járt. Nagyon nem gondoltam, hogy három év múlva az egyhavi ösztöndíj plusz húspénz elég lesz egy háromnapos, buszos, non-stop velencei útra. De azt az érzést, amikor ültünk a Canale Grande partján, Chiantit ittunk üvegből, és köpködtük az olajbogyó magját a vízbe (a sajtot már itthonról vittük, arra azért nem futotta :-) ), na, azt nem cserélném el semmiféle gulyáskommunizmusra. Ahogy Boszorka mondja: az a tény, hogy a zsebemben van az útlevelem (nincs is, mert meg sem hosszabbítottam, minek, ha a személyi is elég?), akkor és oda megyek, amikor és ahová akarok, az jelenti nekem is a rendszerváltást. A Hír TV - ATV - Echo szentháromságot meg pont lesz...om.