Aztán azt már biztos meséltem, hogy 86-ban, egyetemistaként elmentünk a barátnőimmel Angliába. Az interrailt abból a pénzből vettem meg, amit apám 18 éven át gyűjtögetett nekem egy célzott betétkönyvben - ő úgy képzelte, abból majd "felruházkodom" egyetemistaként. Szerencsére akkor már mindenki farmerban járt egyetemre, a pénz meg - infláció ide vagy oda - pont elég volt egy 30 napos vonatbérletre. Lényegében éheztünk egy hónapon át, de húsz évesen az ember bárhol elalszik, bármit megeszik és bármekkora hátizsákban eléldegél, ha közben azt látja, amiről évek óta csak tanult. :)