Tizenhat éves koromban jártam először nyugaton: anyám az előző évek során megismerkedett egy nyugatnémet balos pedagógussal, ők eljöttek hozzánk, a Balatonra, mi visszaadtuk a látogatást, elmentünk az ő spanyol nyaralójukba. :-) Zsiguli, ifisátor, gumimatrac, közért, konzerv... oda-vissza. Közben városnézés fél Európán át, szerencsére sztrádára nem volt pénzünk. Spanyolországban havaj, pedig a mai eszemmel már tudom, a németek kifejezetten csórók voltak. Na de 82-ben... Addig sosem láttam akkora luxust.

Ez mindig eszembe jut, amikor a jó sorsom mondjuk Itáliába vezet, három csillagos szálloda, trattoria, aperol spritz, és előveszem a bankkártyát. Kezicsókolom, hogy itt nem volt rendszerváltás??!! De nem kezdem elölről, nyugalom. :)