Na, órák óta szeretnék válaszolni, csak megakadályozott a zindex. A lényeg: persze nem is neked szántam az intelmeimet, hanem olyanoknak, akik naponta papolnak a fülünkbe marhaságokat, miközben ugyanakkor, ugyanott éltek, ahol mi.

Annyit fordítanék még a dolgon, hogy a másik oldalon, a kocsmai reakciókban engem igazán az lep meg, amikor sokan kitörlik az agyukból mindazt, ami a jogfosztásból kézzel fogható volt számukra is. Oké, nem zavarta őket, hogy egy tévé van, egy újság, egy rádió (valszeg ezért nem zavaró ma sem, hogy megint így van), na de hogy három évenként, a Trabantba betárazott káposztakonzervvel, 30 napra lehetett nekivágni a világnak...

Ma is emlékszem, mennyire felbőszültem, amikor a rendszerváltás pillanataiban, már a világútlevéllel, egy hirtelen felindulásból elkövetett görögországi nyaralásra magammal vitt Szabó Magda-féle memoár-útikönyvben arról olvastam, hogy a szerző valamikor a nyolcvanas évek elején (vagy a hetvenesekben?) hónapokon át utazgatott az országban, és felidézte a közeli itáliai élményeit. Csapkodtam a könyvvel, hogy mi a fene, másoknak hamarabb telt le a három szűk esztendő? :-))