Szerintem ez tökéletes félreértése annak, amiről a hivatkozott hozzászólásokban szó volt.

Soha senkivel sem találkoztam, aki visszasírná az általad felsorolt dolgokat. Én meg aztán végképp nem.

Ettől még lehet barátságban élni a múlttal, lehet szeretettel emlékezni azokra az időkre, amelyek biztonságát a gyerek-lét és a felnőttek óvó közege adta. Lehet a távolság által tisztázni, hogy a felsorolt temérdek szar mellett voltak jó dolgok is (lásd: fű, víz, napsütés, gumimatrac, fagylalt, bicikli, szalonnasütés a langymeleg éjszakában, és a többi).

Lehet iróniával kezelni a régi időket. Lehet úgy élni, ahogy normális ember egyébként is teszi: például nem hiteti el önmagával - miként ez manapság oly divatos -, hogy terrorban és elnyomásban élt akkor, amikor egy pocsolyába fulladó tekintélyuralmi rendszer halálos unalma tette rém bosszantóvá a mindennapjait.

Tudod, nekem meg a múlt erőszakos átértékeléséből van elegem. Ami jó volt, az jó volt. Ami szar volt, az pedig szar. Csak a példa kedvéért: a sör húgymeleg volt, és ritkán lehetett kapni. A Sztalicsnaja vodka húgymelegen is ihatóbb volt, mint amit ma árulnak, és egy fél üvegtől sem fájdult meg a strapabíró egyetemista feje. Hát, ennyit a nosztalgiáról.